Hogyan válasszunk iskolát?

Az évnek ez az időszaka a szeptemberben iskolába készülő kisgyerekek családjai számára izgalmas, várakozással teli, egyben komoly döntéseket igénylő idő.

Melyik iskolát válasszuk gyermekünknek?

Ne problémázzunk, menjen a körzeti - legközelebbi- iskolába, esetleg ott még választhatunk melyik leendő elsős pedagógus rokonszenvesebb, ha több osztály is indul. A tudatosan nevelő családok többsége azonban ezzel nem elégszik meg, érdeklődik szülőtársaktól, pedagógusoktól, gyerekorvostól, bújja a netet, gyűjti az információkat, amelyek persze minél több áll rendelkezésre, annál ellentmondásosabbak, így egyre megoldhatatlanabb feladványnak tűnik megtalálni, hogy mi lenne a legjobb. A szülőpár számára talán az iskolaválasztás az első - gyermekükkel kapcsolatos- komoly közös döntési helyzet, így a párkapcsolatot is megterheli. Az iskoláról való közös gondolkodás kapcsán előjönnek a szülők gyerekkori emlékei, ezek értékelése felnőtt fejjel, valamint a közös nevező megtalálása, hogy mit szeretnénk közös gyermekünknek, csöppet sem könnyű feladat a szülők számára. Az egész folyamatot egyáltalán nem könnyíti meg az oktatásügy mai általános állapota.

Néhány szempontot adnánk az alábbiakban, amire mindenképpen érdemes odafigyelnünk, amikor iskolát keresünk gyermekünknek.

Ki választ?

Gyakran halljuk a szülőktől, hogy az iskolát és a pedagógust a gyerek választotta. Ez demokratikusnak tűnő, de lélektanilag valójában nagyon hibás lépés. Gondoljunk bele, nekünk, az iskola világát jól ismerő felnőtteknek is milyen nehéz megítélni egy bemutató óra vagy játékfoglalkozás alapján, hogy tetszik-e nekünk az a pedagógus? Egyszeri alkalom, kevés információ, mindenki a legjobb arcát igyekszik mutatni, stb. Hogy tudna itt egy kisgyerek eligazodni és felelősen dönteni? Olyan teher ez egy 6 évesnek, ami nem neki való. Ne hozzuk ilyen helyzetbe gyermekünket! Szülői feladat, hogy felmérjük gyermekünk valós szükségleteit, és annak megfelelően nekünk kell választanunk. A döntés folyamatába sem érdemes nagyon beavatnunk, inkább a meghozott döntésről kell minél alaposabban tájékoztatnunk. Amikor mi, szülők már biztosak vagyunk a dolgunkban, akkor kell bevonnunk őt: mesélni az iskoláról, a tanítóról, a jövendő iskolás életről, persze a lehető legpozitívabban. Úgy, hogy vágyakozást ébresszünk benne az iskolába járás, a tanulás, a tudás öröme irányt. Persze lehetséges, hogy felvételi beszélgeteseken kell része venni, ezt egyszerűen intézhetjük annyival, hogy "tudod az iskolába készülő gyerekek el szoktak menni iskolákba, ahol ismerkednek az iskolai élettel, mi is elmegyünk egy-két helyre, hogy megismerhessenek téged és te is lásd, hogy milyen is egy iskola". A gyerek azt hiszi, abban bízik, azt tartja jónak, amit a számára biztonságot nyújtó szülő annak tart. Ezért fontos, hogy mi, a szülők felelős, megnyugtató döntést hozzunk, mert ezt tudjuk megnyugtatóan közvetíteni iskolába induló gyermekünknek.

Fontos-e a különleges iskola a nagyon jó képességű gyermek számára?

6 évesen még semmiképp. nem véletlen, hogy számos országban nincs szabad iskolaválasztás, tudatosan egy iskolába kell járniuk a különböző képességű és társadalmi helyzetű gyerekeknek, ahol megtanulnak együttműködni, alkalmazkodni a tőlük akár nagyon különböző társakhoz. Ha meggondoljuk, ma a munka világában ez az egyik legnagyobb kihívás és követelmény. Nem baj, ha a gyerek minél hamarabb beletanul ebbe. Nálunk lehet választani, ezzel lehet okosan élni, de nagyon megfontolandó, érdemes-e a 6 éves gyermeket a jó hírű, kéttannyelvű, vagy bármi más különleges szolgáltatást nyújtó távolabbi iskolába járatni, ezzel órákban mérhető napi utazási időre kárhoztatva őt és magunkat is. Napi 8 iskolában töltött óra és reggel-este utazás, majd otthon még leckekészítés, gyakorlás, szorgalmi feladatok elvégzése a legjobb képességű gyermek számára is olyan megterhelés, ami nagyon leronthatja a motivációt az iskolai munkára, pedig az a legeslegnagyobb kincs! Azt kell a legjobban őriznünk, mert hiányzó tudást mindig lehet pótolni, de a kihunyó motivációt, érdeklődést újból felkelteni szinte lehetetlen, de minden esetre sokkal nagyobb feladat.

Ezen múlik a gyerek jövője, hogy mi most hogy döntünk?

Nem, nem ezen múlik. Vagyis dehogynem. Csak másképpen. Azon semmiképp nem múlik, hogy volt -e elsőben 5 angol órája, emelt szinten tanulta-e már a matekot és volt-e sakk. De azon nagyon sok múlik, hogy megmarad-e/felébred-e az érdeklődése a világ dolgai iránt. Azon is nagyon sok múlik, hogy elfogadják-e és szeretik-e őt olyannak, amilyen, és hagyják-e őt kiteljesedni, fejlődni, hogy a saját egyedi és megismételhetetlen útját bejárhassa. Vagy elvárások tengerében és állandó versenyben találja magát a gyerek, ahol a szülő a pedagógussal szövetkezve hajtja, hajtja minden áron a nagyobb teljesítmény felé, nyilván a legjobb szándékkal, mégis megtörve a gyerek természetes fejlődési útját. Persze minden helyrehozható, a kevésbé jó pedagógussal töltött iskolai éveket is ki lehet bírni és lehet belőle tanulni a megküzdést, ha a szülő mindig a gyerek mellett áll, őt képviseli. A jó indulás tehát a gyerek motivációját, lendületét, tudásvágyát erősíti, ezen tényleg sok múlik. A korai óriási tananyagmennyiség elsajátításán viszont egyáltalán nem múlik, hogy később mennyire lesz sikeres.

Mit keressünk?

Gyerekközpontú iskolát, ahol nem a versenyeken, a tananyag gyors elsajátításán, a rengeteg féle szakkörön van a hangsúly, hanem azon, hogy képes a pedagógus a gyereket önálló személyként kezelni. Akarja megismerni és megtalálni hozzá az utat, megérteni a nehézségeit, ítélkezés mentesen bíztatni és segíteni azok leküzdésében, aki képes együttműködni a családokkal megértve azok törekvéseit és nehézségeit, aki észre tudja venni, ha egy megmozdulása nem vezetett eredményre és váltani tud más módszerre. Ezeket érdemes keresnünk. Sajnos nem biztos, hogy találunk pont ilyet, de ez a jó irány, ami felé törekednünk érdemes, hogy gyermekünkkel együtt békés, örömteli iskolakezdésben lehessen részünk.

Ha elbizonytalanodnak a döntés folyamatában, ha egyre több a szülők között a vita, egyre tanácstalanabbak, hogy merre induljanak, keressék központunk munkatársait, örömmel segítünk!