A terápiás titoktartás

Már az első találkozás előtt felmerühet a kérdés a szakemberhez forduló egyénben, hogy a pszichológust mennyire köti a titoktartás, elmondhatja-e őszintén a problémáit.

Maximálisan köt minket a titoktartás és nemcsak a terápiás folyamat során, hanem azt követően is.

A Pszichológusok Szakmai Etikai Kódexében ez a témakör egy külön fejezetet kapott. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az Etikai Kódex két pontot jelöl meg, amikor a pszichológiai adatokat az érintett kliens hozzájárulása hiányában is közölni kell: 1. törvény elrendeli, 2. mások védelme szükségessé teszi.

A bizalmi légkör megteremtése a terápiás munkánk alapeleme, tehát ami elhangzik egy-egy ülés alkalmával, bizalmasan, diszkréten kezeljük.

Szokatlannak tűnhet az a minimális interakció, amikor nyilvános helyen találkozik a kliens és terapeutája.

"Vajon nem érdekli a terapeutámat, hogy mi a helyzet velem?"- töprenghet a kliens. Válaszként megfogalmazható, hogy természetesen érdekeli, de a megfelelő biztonságos térben, a terápiás helyzetben biztosítunk erre lehetőséget.

Egyesek szeretnék inkább titokban tartani a szakemberhez járást, míg mások élénken beszámolnának a heti történésekről a nyilvános helyen is. Szakemberként mindig törekszünk a legkevesebb interakcióra (pl. fejbiccentés, köszönés) egy ilyen helyzetben, s az élmények, események megbeszélése a terápiás szobában történik.